Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

Visszatekintő
 

Álmokból sző hálót a múlt, 
kerít, vet hurkot holt idő,
mégis, jólesik a gondolat,
még ha el is veszett az akarat.

Merülni benne jó, olyan,
mint lágyan ölelő folyó,
hazudja, nem nehéz a lebegés, 
könnyed a járás, 

Sodor, magával ragad árja,
múlt édes varázsa
hittel áltat,
semmi nincs veszve még,

Más tükröt mutat,
mint ami vagy, 
azt látod, ahogy látni
szeretnéd önmagad.

De mikor partra lépsz,
teljes súlyát érzed a valónak. 
Megismered hatalmát a gravitációnak.
Kronosz foglya vagy, amíg élsz.
 
2008.10.15.