Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

Vagyok

fény,
mint minden lélek,
Ég felé nyúló
gyertya lángja,
apró szentjánosbogárka.

Nem vakító
szemkápráztató izzó sugár,
csak békés, sárga láng,
ami megvilágít egy
szűk teret,
de Neked.
- ki meggyújtottál -

Vigyél magaddal
kérlek!
Tegyél ágyad mellé,
és égek, hogy ne féld:
a Rád váró sötétet.

Leszek, és fogom kezed,
Rád világítok, hogy lássanak.
- ha ez elég Neked –

Izzó nagy lángot nem ígérhetek,
csak meghitt kedves szegletet,
mit fényem beborítani képes.
Nem égek csonkig míg nem akarod.
- de űzöm a sötétet -

Ha mindez nem elég,
rakj égígérő nagy tüzet,
és égj!

Majd végy egy mély lélegzetet!
Hamvadj benne porrá,
hogy többé ne láss!
*

Csonkig égve,
- akkor is -
parázsban füstölögve is,
- amíg lehet -
kísérlek.         

2008.09.19