Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Úgy szeress

Nem kívánom,
hogy perzselő nyár
legyen a csókod,
de, szeretem
édes-kedves bókod.

Nem kell a gyilkos
vad szenvedély,
csak figyelj Rám,
és Nekem legyél.

Elég, ha átölelsz,
és hallgatsz csendben,
az ilyen csendjeid,
mindig szerettem.

Nem várok ékkövet,
drága ajándék,
ha két szemed,
rajtam megpihen.

Világ körüli út sem kell,
Nekem elég, ha
elüldögélünk a
kertben, ha jön az éj.

Vagy, amíg lehet,
hallgatjuk a nyár
énekét.

Megfogjuk majd
egymás kezét,
s lelkünk a csendben
összeér.

(Ez nekem elég)