Szerelmes vers.
Szeretném elmondani
a mámor észvesztő csúcsán,
hogy ilyenkor kicsit gyűlölöm magam,
mert szépnek látlak, s veled a világot,
és ha nem vagy, minden odavan.
Szeretném elmondani
két borzongás között,
hogy akit ölelsz, az nem is én vagyok,
mert remegek érted, s mintha a Végzet
vinne, csak feléd rohanok.
Szeretném elmondani
a józanság hűvös óráiban,
hogy ez őrület, ezt már nem szabad!
Hagyj meg engem annak, aki voltam!
Legyek én csak hideg kődarab.
Szeretném elmondani
a magány éjszakáin,
hogy amikor így beszélek, ne is figyelj rám!
Küldelek, vagy hívlak; megőrülök érted.
Jobban siess, kérlek, ha jössz majd, ezután.