Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 Kép
Egyszer, régen,
amikor az Isten
megálmodta a világot,
Rád is gondolt.
Elmosolyodott.
Örült neked.
Már akkor hallotta
gyermekkori gügyögésed;
látta első bizonytalan
lépésed a fűben,
az első "a" betűt
mit belerajzoltál
füzet csíkjába.
mosolygott, szívesen
nézett. Előre látta
durcás sértődéseid,
toporzékolós kiabálásod,
első szerelmes pillantásod...
Minden perced szépségéért
lelkesedett, megfigyelt.
Nézte a kezed,
vállad és a lábad,
hátad ívét,
gerinced vonalát,
csigolyáid
alakját és erejét.
Ebben az ősrégi
teremtő pillanatban,
szeretetből teremtett
egy, a hátadhoz illő,
keresztet.
Amilyet senki másnak.
Rád nézett,és
tetszettél neki .
Örömmel látta,
hogy amit alkotott jó.
Búcsúzóul, még
egy röpke mosoly
erejéig
visszapillantott rád,
megerősítette a lábad,
hogy könnyebben vidd.
Arra gondolt,
szívesen segít, ha kéred.
Mert ezalatt a teremtő
pillanat alatt
megszeretett
kereszteddel együtt
Téged.

2009.02.06.