Ősz van I.
|
J.L.. Őszi képéhez
A Nap lement, szürke az ég erdő vette szép köpenyét, ezer levél, színes szőnyeg, rajta lábam, puhán lépked.
Arany színnel borit mindent. Túl a parton smaragd vízben, sirály csap le, halra, mélyen, vijjogása száll a légben,
szárnya lebben, szép vitorla, lebeg , mintha pille volna. Balra hegyek, jobbra erdő előttem, egy szürke felhő.
Szívem csendes, lelkem nyugodt. Langy eső veri a partot, őszi szellő hajamba túr, zenél belül egy vékony húr
fájón -édes bús éneket, édes hazám, Isten veled. Haza én most nem mehetek. Ősz van, hullnak a levelek.
Elfed minden kis szögletet ezerszínű rozsdás levél, gondolatom messze viszi a suhanó alkonyi szél..
Homok partot ostromolja kicsapódó fehér hullám, hangjában a szívem dobban, hitvesem most oly messze van.
2011-6-16 |