Matrózcsomó
Nem tudom ki vagy,
csak úgy megláttalak,
s mint egy áramütés
a szívemig szaladt
egy belső üzenet .Nekem
kellenél, s ha visszanézel…
S eljött a pillanat.
Lépteim méred, nem több,
nagyobb se, mint tiéd.
A nagy szabadság póráza
ajtómtól- ajtódig, kimért.
Lázadásaimban ott a félsz,
keretben a létezés..
ha szűk, fuldoklom,
ha nincs, zuhanok
földről ég felé,
és távolodsz.
Zuhansz, nő a távolság.
Fogy a bátorság!
Mi lesz veled, ha magadra..?
Én, a magányba, halok
2016.01.30