Nem tudok én már kérni
Óh, én jó Istenem,
nem tudok én már kérni
sikert, szerelmet, csókot,
pénzt, vagy hatalmat.
Hisz mindez már
mit sem ér nekem.
Én csak Hozzád szeretnék
szólni, halkan csendesen,
egy templom
homályos szegletén.
Hallgass meg engem Istenem.
Elmondanám, hogy jó vagy,
mert hagytál tanulni
nehéz éveken,
és meghagytad, amit szerettem
édes hazámat nekem.
Óh, én jó Istenem
nem tudok én már kérni,
és nem tudok szolgálni sem,
nem enged merev gerincem
hajolni, földi bálványok előtt,
nézd el ezt Uram énnekem.
Nem akarok már a csúcsra mászni,
nem kérek glóriát, se babért,
csak egy sugarat szemedből Uram,
mely - ha menni kell- elkísér.
Oh, én jó Istenem,
nem tudok én már kérni,
hisz annyit kértem
lázadva Tőled,
da ha meghallgatsz még egyszer,
elmondanám, hogy élni szép!
Elmondanám Uram,
hogy jó volt szeretni,
és hallgatni a nyár énekét,
megköszönném,
hogy engedtél látni,
és megmutattad Magad is,
hogy tudjam az utat,
ha egyszer majd visszahívsz.
20090904