Látogatás.
Nyirkos este lett,
s a hegy felett
köd ült.
Bebújt ruhám alá is.
Fázósan bandukoltam
a betegszagú
folyosón.
Szemem égett,
és fénylett
ezercsillagú
lámpa.
A folyosó sivár
világa megérintett,
Szobád
üres ággyal fogadott,
szívem beleremegett.
Féltem.
Kerestelek.
Előbújtál a homályból,
de lelked
nem találtam meg.
Beszélgettünk.
Üres volt az óra,
csak eltelt.
Kérdeztelek,
Te
pedig hallgatsz.
Tudom, hogy hallgatásod
félelmet takar.
De jó lenne most
embernek látni,
ki érzelmek alól
nem kivétel.
Micsoda kitétel, hogy
férfi ember nem lágyul!
Mondd, mit takar, ez
a szikár külső?
Van benne szív is?
látsz mást is?
Vagy csak önmagad?
Mert érted a harag.
Nekem rombolod magad!
A mélység
vonzása nagy.
Mi lesz, ha elengedjük
egymás kezét?
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.