Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kőbe zárva

kobe-zarva.jpg

(Josef Lusani képéhez)

Homokhegyeket építek
naponta emlékeimből,
de álmomban szétpergeti
óceánokról vágtató szél.

Fájó, hosszú évek, akkor is
gyöngyöket érlelnek majd
a bánat porszemeiből,
ha leomlanak a kőfalak.

Sziklába merevült arcom
fogva tart, vérem elapad.
Szerelmem ördög vigyázza,
kopár sziklán hal ki a láng.

Körökön kívül maradtan
nem segít a néma fohász.
A Föld szilárd most alattam,
lábam megvetem keményen.

Szemedbe nézek kevélyen,
ha akarod, ha nem, úgyis
örökbe fogadlak, leszek
mostantól, mostoha fiad.

Régi-új honomban, visszavágyón
kebledre édes hazám.

2011.04.19.