Fekete madár
Megszülettem, optimistán,
mint minden kisgyerek.
A világot paradicsomnak
hittem, hol minden meglehet.
Vidáman jártam.
Mosoly nem hagyott el,
csak a jót láttam,
mindig arra vágytam,
hogy a szeretet, majd
átöleli az emberek lelkét,
gonoszság nem építheti meg
bennük a fészkét.
Utamat jártam,
boldogság kék madarára vártan,
észrevétlen akaszkodott
rám a Bánat.
Nehéz teher lett,
belegörnyedt hátam.
Szemem sugarát
tükrömben nem találtam.
Sokáig cipeltem,
de a küszöbön letettem,
becsukva ajtót,
mindent feledtem.
Az árnyék makacs volt,
nem maradt hátra,
Álnokul osont utánam a házba.
Lelkemre ült, Fekete madár!
Huj! Huj! Hajtanám.
Nem hagy magamra.
Míg gondolatom körbe-körbe jár
húsomba marva vérem szívja.
Időm lassan lejár.
Fekete madár!
Fekete madár!
2009.07.22.