Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Európa fázik

Ma, nem állnak össze
a rakoncátlan szavak.
Akárhogy is szeretném,
a ritmus hamis marad.

Az égen formátlan,
szürke felhők úsznak,
márciusi hideg szelek
ruhám alá bújnak.

Libabőrös lett a szívem,
mélyen, bentről fázom.
Embertelen, gyilkos szél
söpör végig a világon.

Európa fázik,
vihar tépi arcát,
megdermedve áll,
nem vívja még harcát.

Idegen hordák
döngetik a falat,
hihetetlen mindaz,
amit a tény mutat.

Mire szeme kinyílik,
és magához tér a nép,
senki földjén leli magát,
elvették mindenét.

Szokását, hitét, hazája
földjét, más birtokolja,
asszonyát, gyermekét,
biztosban nem tudja.

Mit vérével gyűjtött,
már más bitorolja.
Sírod meg van ásva,
szegény Európa.

2019.