ELMARADT VENDÉG
Veled telt a délelőtt,
a vendég - kit vártam-
mára elmaradt.
Nem vigasztal a tudat,
hogy rám fért a csend,
üldögélés a gép előtt,
múltba kutatás,
és mint annyiszor,
a rád-gondolás.
Rendet raktam agyamban.
A sok leülepedett anyagban
kutattam oda-nemvalót,
és szedtem, mi nem enyém,
- hozzád készült rím-regény-.
Útjára bocsátom, őrizd
ha kincsed,
vagy tedd szélre, szálljon,
ha nincs vele tennivalód,
hogy utadba ne álljon.
Én úgyis ott vagyok.
Fognálak,
mint medréből kiömlő
áradatot szelíd gát.
Hiszem, hogy nem mosódok el
érzelmek viharában,
leszek örök őrzője
megtört, de nekem oly kedves
életednek.
2010-05-04