Éjszakai folyó
J.L képéhez
Mint fekete gyémánt
ragyogott a folyó,
csobbanása halk volt
és oly megnyugtató.
Bársonyos fényével
takart az éjszaka,
ragyogott az égbolt
ezernyi csillaga.
Bogár, állat, ember,
mind - mind, pihenni tért,
a folyó csak nekem
folyt, ki tudja miért?
Erdő sűrűjében
tömbbé állt a csend,
madár fészkelődött
ágak közt odafent.
Az éjszaka vadjai
nesztelenül jártak,
kísérteties volt
légköre a tájnak.
Olajon siklottam
karcsú ladikommal,
egyedül maradtam
gondolataimmal.
Indigókék égen
fellegek se voltak,
csak az Isten látott
oly egyedül voltam.
2011.06.18.