Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egész éjjel


Egész éjjel rád gondoltam.
Álmatlan köszönt rám a reggel,
arcom hideg vízzel mostam,
illatos krémmel pakoltam.

Nehezen ébredtem a mára.
Nem tudtam magamra maradni!
szívem emésztette a bánat.
Valami fájt, húzott utánad,

Már bekopogott a délután.
Csend, olvadó hó lógott a fán,
szürke felhők lustán vonultak,
lemenő Nap színei fakultak.

Magam ültem az üres házban,
nem történt semmi, hiába vártam.
Végül fogtam egy régi tollat,
hogy néked levelet írjak.

Levelet, mi nem szól senkinek.
Kinek írom, már rég nincs jelen.
Elment egy másik, szebb világba,
én mégis hiszem, hogy megtalálja.

Titokkódját csak te ismered,
mert nem toll írja e jeleket,
utánad sóhajt fájón a lelkem,
együtt éveink nem felejtem.

Szemem lehunyva, alig várom,
hogy ajkad, ajkamra találjon,
hajamba túrj, az esti csendben,
vágyón, két karom átöleljen.

Elment az időm, lehetőség
lejárt,mint annyiszor, most is,
én vesztettem csatát. Mégis
velem vagy, belém nőtt illatod!

Mint hajnali illanó pára
beléd ivódok, részeddé válva.
Idők végtelenén jöhetnek napok.
mindig ott leszel, ahol én vagyok!

1990.07.09.