Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

Csernobil

 

Szél söpör az útra, száz levelet újra.
kopasz faágak, mint aszott csontváz kezek.
túrják fel az eget, sötét rút fellegek,
gyilkos könnye csepeg, halott város felett.


Kóbor lelkek járnak, az üres szobákban,
meg nem szült kisgyermek, sír a félhomályban.
El nem csókolt csókok, el nem hált szerelmek,
derékba tört vágyak, mind itt kísértenek.

 

Hordja, viszi a szél, azt a sok levelet.
Nincs, ki elolvassa, hogy az „anyád beteg”
„Kedves hazavárlak” nincsen rá felelet.
Sötét rút fellegek, gyilkos könnye csepeg.

 

Százezer évig még, nem heged be a seb.

2009.11.24.