Az idő
Az idő döcögő szekerén
lassan haladunk a cél felé.
Napra-nap hull est kosarába,
várjuk a szebbet, mindhiába.
Kronósz nem adakozó, fukar,
az idő lúgja sebesre mar.
Sötét felleg takarja az eget,
minden halott, csendes.
Nagy vihar közeleg, zenéje félelem
és csontig hatoló sikolyok.
Színe, ártatlan hulló vérpatak,
gyilkos szövedéke gazdagság,
az új világrend alkotóinak.
Budapest, 2017.09.08.