Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Álomfejtés

Álmodtam  az  éjjel.
Furcsa volt az álom,
víztükrén, napfényben,
az arcodat láttam.

Mosolygó két szemed
hívogatott lágyan,
boldogságra vágyva,
én csónakba szálltam.

Hullámot vert hajóm
a sima víztükrön,
kedves látomásom,
összetörte rögtön.

Mosolyod eloszlott,
víz habos, szürkére vált,
süllyedő ladikom,
segítségért kiált.

Lidérces, vad kacaj szállt,
ég és víz között,
szemeidbe akkor,
gyűlölet költözött.

Elnyeltek a habok,
s a víz alatti láp,
utolsót fortyanva,
sötét tükörré vált.

Csak én tudom a mélyben,
örök sötétségben,
ha kisüt újra a Nap,
szemed meleg fénye hívogat.

Csalóka ez a kép.
Aki - mint én- csónakba lép,
lidérc után szalad,
a mocsár mélyén,
örök fogoly marad.

1983.03.08.