Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szememből elszökött a fény

Régen, amikor még
enyém volt a fény,
mosolyt láttam ragyogni
a szemed szögletén.

Régen, amikor még
sütött rám a Nap,
esténként én szerelmesen
hazavártalak.

Almaimban megjelenik
most is ez a kép,
újraéled szerelmünkből
minden, ami szép.

Almaimban két kezemmel
rajzolom meg arcod,
s újra hallom azt a régi,
édes-meleg hangod.

Álmaimban arról beszélsz,
zöldül már a rét,
tavaszodik! Szemtelenül
tiszta-kék az ég.

Almaimban zajos utcán
sétálgatsz velem,
azt meséled megbámulnak!
És én elhiszem.

Álmaimban ez a világ
mit sem változott,
a homályba becsempészted
nékem a Napot.
 
1996
 


 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.