Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Kép

 

A Recski tábor

(Apám emlékére.)

Itt vagyok hát!
Annyi éven át,
nem mertem
idejönni.

Ahogy az útról
a kapuval szembe álltunk,
mellbe vágott a jajszó,
kínzó vallatások
fájdalmától fuldokolt
torkom.

A barakk oldalán
süvöltött a szél,
a deszka résein

bekúszott a dér,
rongyos ruhákat láttam,
amiben didergett a lélek..

Néztem a zárkát,
földbe vájt betongyűrű,
tetején rács,
hol ülni, állni nem lehet.
Fejére csordult
a rabnak,
eső
és vizelet.

Láttam a tavat,
amit Ti ástatok,
és az első halott,
akinek a vízgödör
az örök nyughelye volt.
Ma is ott pihen
a tömör fájdalom,
- mint sziklatömb -
nem mozdult azóta sem.

Nyögésektől hangos a hegy,
ma is hallani, ha figyeled.

Menetel a rongyos sereg,
maguk faragta faklumpák
koppannak a hegynek,
ahogy fejtik a köveket.

Kőtáblán őrzi az emlékezet
a neveket.
Hosszú a névsor,
pedig nem is jegyzik meg
mindegyiket.

(megtaláltam, köztük a Tiedet.)


Recsk 2006 október eleje.

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.