Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 Reinkarnáció
(a magyarországi változásokra)

A Nirvána kékes egében
lebegve várom kétes
újjászületésem újabb idejét.

Várom a tökéletesebb formát
s a normát mindenképp
betartani törekszem.

Nem tülekszem. Jó itt.
Kint, a földi létben,
nagy jólétben részem sose volt.

Mint férget eltapostak
és mint ölebet sem fogtak hosszú pórázon,
csak fojtóláncon.

Emberi létem is ólomba öntve jártam.
Egyre csak vártam, csak vártam,
hogy szárnyam a szélben szabadon tépjem.

Helyette térdem lett egyre sebesebb,
mert hozzám soha nem
voltak kegyesek az Istenek.

Sokszor hajlott a hátam, rég volt,
hogy bátran bárkivel szembeszálltam,
és eszméimért félelem nélkül porondra álltam.

Várom, hogy a jövendő létben
a jelen nyomát ne féljem
és bennem a múltnak emléke
ne éljen.

Tökéletessé fajuljak!
velem tökéletessé
korcsosuljon a lételem,

mert így lehet csak!
Ezért még megkockáztatom
az újraszületés fájdalmait.

1989.10.23.

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.